honlap ingyen
Regisztráció Üzenet küldése a weblap tulajdonosának! Megosztás az iwiw-en Kifogásolható weblap/tartalom, feljelentem!

PALOTÁSSAL KEZDŐDÖTT...

...,de nem ám egy menő bál, hanem - igaz, még csak közvet(ít)ve - kapcsolatom a focival. Utánanéztem: 1952. július 21-ikén, Helsinkiben, az olimpiai labdarúgó tornán csapott össze a magyar válogatott Olaszország ötkarikás együttesével. Engem akkoriban - még 10 éves sem voltam - abszolút nem érdekelt a sport, helyesebben engem csak az úgynevezett háztömb körüli motorverseny látványa, izgalma tudott elbűvölni. A helyi menők, Szentgáli István és ifjú riválisa, Barabás György sikereit mindennél többre értékeltem, hiszen azt sem tudtam mi fán terem az olimpia, ami - mint azt az utcai hangosbeszélők  alatt szinte reggeltől estig motorozva  (,,berregve'' futva) hallhattam - éppen akkor zajlott a finn fővárosban. Az említett napon azonban szomszédasszonyunk két, Hajdúságból ,,olajosnak'' idevetődött, húsz év körüli  albérlője - ma sem tudom, hogy miért - kitartóan invitált, hogy hallgassam meg velük a fentebb szóba került meccset. Végülis odaültem melléjük a ,,macskaszemes'' rádió elé, amelyből egy pergő nyelvű férfiútól értesülhettünk, hogy  - például - ,,Lóránt-Bozsik, majd Zakariás a labda útja". Aztán hamarosan diadalittas góóól-kiáltás töltötte be a szobát, mire egymás nyakába boruló meghívóim - némi csodálkozásomra - nagyokat kurjongatva, furcsa  örömtáncba kezdtek. Bizonyos Palotás Péter  ugyanis betalált az  itáliaiak kapujába. Nem sokkal később megismételte ezen produkcióját, s végül 3:0-ra vertük az olaszokat, akik  legjobbjaik nagy többségét - profik lévén - nélkülözni kényszerültek. Ezt azonban csak később tudtam meg, mint ahogy azt is, hogy  az eseményeket  a  földkerekség legkiválóbb sportriporterei közé tartozó Szepesi György tolmácsolta, a győztes gárda pedig az azóta már egészen napjainkig csak Aranycsapatnak titulált alakulat volt. Pontosabban annak csak egyik ,,változata'', hiszen éppen a találkozó hősét, Palotást, hamarosan cserecsatárrá minősítette vissza a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv, aki - korántsem mellesleg -  az OTSB nagyhatalmú elnökhelyettese is volt. A klasszikus ötösfogatból, egyaránt  sérülés miatt, hiányzott a két szélső, Budai II és Czibor. Előbbit az ifjú Csordás, utóbbit pedig az ,,Öreg'' - társai nevezték így - Hidegkuti(!) helyettesítette. A két, egymással nyíltan rivalizáló összekötő, Kocsis (3. gólunkat ő fejelte be) és a csapatkapitány Puskás viszont ott volt a pályán, s teljesítményükkel újabb lépést tettek az igazi világsztárrá válás felé.

Ettől a naptól kezdve  egyre inkább belehabarodtam a   sportba, nem csak a fociba, de azért - miért tagdnám -  leginkább abba. A Helsinkiben megszerzett 16 olimpiai bajnoki címnek, amelyek közül - ezt sem tudtam  még - a profik kényszerű távolléte miatt éppen focistáké volt talán a legkevésbé értékes, ám  idehaza vitathatalanul a legnagyobb örömöt váltotta ki, döntő része volt abban, hogy hamarosan már nemcsak a vezetékesrádió előtt, hanem lakóhelyemen, Zalaegerszegen, a helyszínen is  törzsszurkolónak számítottam. Aztán magam is sportoltam. Kapuskodtam. Kézilabdázóként -  a Z. Dózsa színeiben -  NB II-ben is játszhattam, fociban pedig a klubok általban  akkor éppen nem leigazol(hatot)t diákokból összeállított magyar középiskolás válogatott tagja voltam. 

Mindez azonban mellékes ahhoz képest, hogy a sport életem középpontjába került, mert 1969-től - diákkori álmomat valóra váltva - elsősorban sportújságíróként tevékenykedhettem. Éppen akkoriban kezdődött a zalai, főleg a zalaegerszegi sportélet legsikeresebb időszaka. Nagy-nagy szerencsémre, mert osztom   minden idők alighanem legjobb magyar sportzsurnalisztájának, Feleki Lászlónak azt a  véleményét, hogy a waterlooi csatáról - franciaként - nem lehet jól tudósítani. Nekem viszont - hál'istennek - megadatott, hogy országra-, sőt, olykor világraszóló sikerek krónikása, illetve fantasztikus sportemberek hosszú sorának közeli ismerőse, mi több: barátja  lehessek... Elsősorban  Róluk szól ez a weboldol, hogy azok is  ,,megismerhessék'' arcukat, alakjukat, teljesítményüket, akik eddig legfeljebb csak hallhattak, olvashattak  megörökítésre igazán érdemes tetteikről.

 (A képeket - rájuk kattintva - nagyobb méretben is megtekintheti!)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások (0)

Még nem szólt hozzá senki, légy Te az első!
Ha Te is szeretnél hozzászólni, be kell jelentkezned.
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!
Naptár

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.

Óra

Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.